Az Ottava rima költészet a 14. században keletkezett Giovanni Boccaccio olasz költőnek köszönhetően. Nagy hatású műveivel jelentős szerepet játszott a költészet e páratlan formájának kialakításában. Az Ottava rima nyolc sorból álló strófákból áll, általában ABABABCC rímrendszerrel.
Ez a költői stílus Olaszországon túl is elterjedt, és a reneszánsz idején vált népszerűvé az angol irodalomban. Strukturált formája és ritmikai mintázata a költők kedvelt választásává tette.
Az ottava rima híres példái közé tartozik Lord Byron „Don Juan” elbeszélő költeménye, ahol ezzel a formával mesélte el a főszereplő kalandjait. Ezenkívül Alekszandr Puskin, a neves orosz költő az ottava rimát használta „Jevgene Onegin” című művében, ami hozzájárult annak széles körű népszerűségéhez a különböző nyelveken és kultúrákban.
Az ottava rima használata az idők során tovább fejlődött, különféle költők kísérleteztek és beépítették kompozícióikba. Sokoldalúsága lehetővé teszi a költők számára, hogy változatos témákat és narratívákat fedezzenek fel strukturált keretein belül, így az irodalomtörténet tartós és alkalmazkodó költészeti formája.
Mi az Ottava Rima költészet?
Az Ottava rima versek egyfajta költészet, amely Olaszországból származik. Minden versnek nyolc sora van egy versszakban, és egy meghatározott rímmintát követnek: ABABABCC. Ezeket a verseket többnyire nagy történetekhez vagy hősökről és kalandokról szóló mesékhez használták. Népszerűek voltak az epikus költészetben.
Thomas Wyatt angol politikus és költő érdekesnek találta ezeket az olasz strófamintákat. Lefordította őket angol versekre. Ezt követően az emberek ezt a stílust kezdték használni vicces és szarkasztikus versek írásához is. John Hookham Frere például a „The Monks and the Giants”-t írta, Lord Byron pedig a „Don Juan”-t ottava rima használatával.
Ezek a versek a felépítésükről váltak ismertté – arról, hogyan állították össze őket a sorokkal és rímekkel. Lehetővé tették a költőknek, hogy hosszú történeteket meséljenek, vagy komoly dolgokat viccelődjenek. Olyanok voltak, mint egy keret, amely lehetővé teszi az íróknak, hogy különböző ötletekkel és hangnemekkel játszanak. Az emberek az ottava rimát sokoldalúsága miatt kedvelték – komoly és vicces témákat is meg tudott kezelni, így a költők szabadon kifejezhetik magukat.
Az Ottava Rima költészet rímesémája és szerkezete
Az Ottava Rima költészet strófákból áll, amelyek egyenként nyolc sort tartalmaznak. A rímséma jellemzően ABABABCC mintát követ, ahol az első hat sor váltakozik a rímben, amíg az utolsó két sor kettős rímmel párosul. Az ilyen típusú versek minden sora általában 10 szótagot tartalmaz, jambikus pentamétert alkalmazva, bár egyes fordításokban 11 szótag is használható.
Ezek a versek önállóak lehetnek egyetlen versszakkal, vagy több versszakból is összeállíthatók, lehetővé téve a hangok és témák széles skáláját. A neves költők az ottava rimát szívhez szóló és intenzív alkotások létrehozására alkalmazták, míg mások magának a műfajnak a konvencióit gúnyolták vagy játékosan gúnyolták vele.
Például Lord Byron, a költészet egyik figyelemre méltó alakja, az ottava rimát használta híres „Don Juan” című művében, ahol a komolyságot humorral keverte, bemutatva ennek a költői formának a sokoldalúságát. A szerkezet rugalmassága lehetővé teszi a költők számára, hogy különféle témákkal, hangokkal és érzelmekkel kísérletezzenek ennek a ritmikus és strukturált keretnek a keretein belül.
Ottava Rima 5 nevezetes költemény
Az Ottava rima egy költői forma, amelyet nyolcsoros strófákból álló szerkezete jellemez, sajátos rímrendszerrel (ABABABCC). Különféle irodalmi művekben alkalmazták, a komoly narratíváktól a humoros és szatirikus kompozíciókig. Öt jellegzetes példa feltárása betekintést nyújt ebbe a költői formába és változatos alkalmazásaiba.
1. A szerzetesek és az óriások, John Hookham Frere:
Ez a játékos és humoros vers az Artúr-mesék szatírájaként szolgál. Frere szellemesen és tréfán keresztül parodizálja Arthur király és lovagjai legendás történeteit, könnyed perspektívát kínálva a jól ismert legendákról.
2. „Beppo”, Lord Byron:
Mielőtt megalkotta volna híres „Don Juan” című áleposzát, Byron megalkotta a „Beppo” című szatirikus költeményt. Felforgatja a tipikus narratívát azáltal, hogy a címszereplőt nőcsábászból olyan valakivé változtatja, akit a nők könnyen megingatnak. Byron irónián és gúnyon keresztül bírálja a társadalmi normákat és sztereotípiákat.
3. William Butler Yeats: „Iskolás gyerekek között”.:
Ez a vers privát bepillantást nyújt Yeats személyes elmélkedéseibe az emlékekről, és az öregedés, a fiatalság és az idő múlása témáival foglalkozik. Egy másik szellemben Yeats „Vitorlás Bizáncba” című műve metaforikusan egy spirituális utazást tár fel, a halhatatlanság és a művészi transzcendencia keresésére reflektálva.
4. „Isabella: avagy a bazsalikom edénye” John Keatstől:
Keats Boccaccio karakteréből merít ihletet, hogy a romantika és a büszkeség hátborzongató meséjét szője az ottava rima szerkezetben. Ez a tragikus elbeszélés nyolcsoros strófák sorozatában bontakozik ki, feltárva a szerelem, az árulás és a fékezetlen szenvedély következményeit.
5. „Az atlasz boszorkánya”, Percy Bysshe Shelley:
Shelley verse fantáziadús és elvont utópisztikus meseként bontakozik ki 78 ottava rima versszakon keresztül. Élénk képek és ötletes történetmesélés révén Shelley olyan narratívát alkot, amely a fantázia birodalmában navigál, a mágia, a szépség és az emberi tapasztalat témáit kutatva.
Hagy egy Válaszol